2014. március 10., hétfő

36. rész

Szemeimet lehunyva szívtam be fogaim közt a levegőt, ahogy a fiú ajkai egyre lejjebb siklottak bőrömön, nedves csíkot hagyva maguk után. Türelmetlenül fúrtam ujjaimat puha tincsei közé, s csípőmet előrébb nyomva próbáltam kicsit sürgetni Yonggukot. Ajkai széles mosolyra húzódtak, amint cselekedetemnek köszönhetően nőiességem közelebb került ajkaihoz, s felpillantva rám szemembe fúrta tekintetét.
- Szeretnél valamit? – kuncogott önelégülten, majd feljebb hajolva hasamra támasztotta állát.
- Yongguk ne kínoz. – nyöszörögtem alatta tincseit markolgatva. Láthatóan jól szórakozott szenvedésem láttán. Ujjaival medencecsontomon zongorázva nézett velem farkasszemet, majd lassan végigsimított lábaimon.
- Halljam mit szeretnél. - mosolygott tovább. Kezemet megkeresve fonta össze ujjainkat, majd türelmesen várakozva fürkészte tovább arcomat.
- Élvezed, hogy szenvedek? – sziszegtem. Alkarjaimra támaszkodva toltam fel magam kissé, hogy a szemeibe tudjak nézni, de ugyanúgy, mint az előző próbálkozásomnál, most is könnyedén visszanyomott az ágyra.
- Még mindig nem hallottam semmit. – motyogta, majd lehajolva hasamra tapasztotta forró ajkait. Elégedett sóhaj szakadt fel ajkaim közül érintése hatására, majd megszorítva kezét lehunytam szemeimet.
- Téged. – sóhajtottam erőtlenül. Bőrömön éreztem, ahogy egy újabb mosoly terül szét arcán, majd óvatosan a fogai közé vette érzékeny bőrömet és egy pirosló harapásnyomot maga mögött hagyva végre véget vetett az időhúzásnak. Lefogva csípőmet gyengéd csókot lehelt a legérzékenyebb pontomra, majd egyre mélyebb csókokkal jutalmazott meg.
- Ahh. – nyögtem fel, hátam megfeszülve távolodott el az ágytól. Arcomat a párnába fúrva próbáltam visszafojtani nyögéseimet több-kevesebb sikerrel, de mikor megéreztem nyelvét magamban szám elé kapva a kezeimet sikoltottam fel. Csípőm szinte azonnal mozgásba kezdett, de Yongguk erős kezei csípőmre szorulva csapdába ejtették testemet. Gyorsítva nyelve mozgatásában csikart ki belőlem hangosabb sikolyokat, miközben erősen lefogott, hogy ne bírjak mozogni alatta.  - Mindjárt… - motyogtam összeszorított szemekkel, majd hátam ívbe feszült, s epekedve vártam a beteljesülést, ami legnagyobb csalódottságomra még váratott magára, ugyanis Yongguk elhajolva tőlem nem hagyta, hogy ilyen könnyen véget vessek a játékának.
- Még nem szabad. – kuncogta mosolyogva, majd feljebb tolta magát az ágyon és lábaim közé fészkelve magát fölém hajolt. Gyengéd csókot lehelt ajkaimra, miközben kezeim nadrágja kigombolásával bíbelődtek. Egy percen belül sikerült lehámoznom róla a farmerját, amit az alsónadrágjával együtt toltam le csípőjéről. Gyors mozdulatokkal rugdosta le magáról a zavaró ruhadarabokat, majd elhelyezkedett fölöttem.
- Kínozzalak még egy darabig? – búgta ajkaimba. Nyelvét végigvezetve alsó ajkamon, bebocsájtást kért a számba, amit azonnal meg is kapott. Vöröslő izma az enyémet megkeresve kezdte el masszírozni nyelvemet hol az én számba, hol az övébe, miközben derekamat simogatta. Keze nőiességemhez siklott, majd egy ujját benedvesítve óvatosan belém nyomta azt.
- Ugghhh. – szisszentem fel. Körmeimet hátába mélyesztve vetettem hátra a fejem, majd hangos nyögésekkel nyugtáztam ujjának minden mozdulatát. Alsó ajkába harapva nézte arcomat, miközben másik ujja is csatlakozott az előzőhöz. Lábaimat derek köré kulcsolva tártam szélesebbre lábaimat, majd Yongguk nyakába fúrva arcomat nyögdécseltem a fülébe. Halk morgás hagyta el ajkait, ahogy körmeim utat találtam maguknak hátába, majd egy hirtelen mozdulattal kihúzta belőlem ujjait, s merev férfiasságával helyettesítette azokat. A levegő a tüdőmbe rekedt mikor a fiú minden előjel nélkül kitöltött. Egy fájdalmas nyögés kíséretében hunytam le szemeimet, majd zihálva vártam ameddig megszokom az érzést. Yongguk türelmesen várt, ameddig el nem lazultam, majd eligazgatta a lábaimat derekán, s fejem mellett megtámaszkodva még mélyebbre tolta magát belém. Óvatosan kezdett el mozogni fölöttem, s gyengéd csókokat lehelve az arcomra érte el, hogy a lehetőleg még jobban élvezzem az együttlétünket. Összehúztam az izmaimat tagja körül, mikre azonnal felmordult és egy rosszalló pillantással tekintett fel rám.
- Ne kínozz… - lehelte, majd lejjebb csukódtak pillái. Résnyire nyitott szemein keresztül nézett le rám, majd lehajtva a fejét egyre gyorsított a tempón.
- Te is kínoztál. – suttogtam a fülébe, majd újra és újra megismételtem izmaim összehúzását, miközben körmeimmel óvatosan mintákat rajzoltam a hátába.
- Ha ezt így folytatod hamarabb fogok elmenni minthogy téged a csúcsra juttatnálak szóval legyél jó kislány. –morogta. Azonnal eleget tettem kérésének és szót fogadtam neki, de nem tudtam tétlen maradni. Talpaimat megtámasztottam a matracon, majd Yongukal ellentétesen kezdtem el mozgatni a csípőmet. Egyre lassított a mozgásban, majd megállt és hagyta, hogy én irányítsak. Percekig hullámzott testem alatta, mikor már ő sem bírta sokáig és újra mozgásba kezdett.
- Basszus nem bírom már sokáig. – sziszegte. Föltápászkodott rólam, majd combjaimat az ágyra nyomva helyezkedett el ismét, s csípőmet megragadva őrült tempót kezdett el diktálni. Egyre hangosodó nyögéseim zengték be a szobát, ahogy egyre gyorsított a tempón. A testemen végigfutó bizsergés egyre erősödött, majd Yongguk alkarját szorítva sikoltottam fel, s hátamat megfeszítve emelkedtem el a matractól. Yongguk újra visszafeküdt rám, majd egy mély csókot lehelt ajkaimra, miközben nem hagyta abba a mozgást. Kezeimet a mellkasára téve toltam el magamtól, s egy határozott mozdulattal átfordultam vele. Fölé kerekedve kezdtem csípőm mozgatásába, amibe készségesen segített. Nagyjából fél percig élvezhettem, hogy végre én irányítok, mikor Yongguk erősen belemarkolt fenekembe és egy morgás kíséretében kitöltött forró magjával. Mosolyogva hajoltam le hozzá, hogy megcsókolhassam, majd fáradtan borultam mellkasára. 
- Szeretlek. – búgta fülembe, majd elsöpörve arcomból kósza tincseimet a fülem mögé rendezgette azokat.
- Én is téged. – motyogtam nyakába. Megnyugtatóan simogatta hátamat, majd mikor zihálásunk csillapodott, óvatosan megemelt, hogy kihúzhassa magát belőlem.
- Fürödjünk együtt. – csókolt bele hajamba, majd velem együtt felült és lábaimat dereka köré kulcsolva felemelt. Nyakamat puszilgatva vitt be a fürdőbe, majd letett a zuhany alatt.
- Ne! – kaptam el a kezét a csaptól, mikor meg akarta engedni a vizet. – Nehogy hideg vizet engedj rám, mert akkor nagyon megbánod. – motyogtam, majd óvatosan megnyitottam a csapot és beállítottam a víz hőmérsékletét.
- Megbánom mi?- kuncogott, miközben belépett hozzám a zuhany alá. Óvatosan maga felé fordított, majd a hideg falnak tolta hátam, s fejem mellett megtámaszkodva felém hajolt, hogy megcsókoljon. Derekát simogatva viszonoztam csókját, majd vonakodva szakadtam el édes ajkaitól, hogy tusfürdőjéből egy kis adagot a kezembe nyomva behabozhassam a testét. Ujjaimat testének minden porcikáján végigfutattam, amit ő is megtett velem. Megfordítva maga előtt a fallal szembe fordított, majd hátrébb lépve tőlem szemügyre vette alakomat.
- Tudod… - búgta, ahogy ujjai gerincem mentén végigsimítva fenekemre siklottak. – Most kedvem lenne még egyszer magamévá tenni téged. – markolt bele fenekembe, majd hozzám lépve teljesen a falnak nyomott és hozzám préselte magát. Fenekemen azonnal megéreztem meredező férfiasságát, ami egy kisebb kuncogást váltott ki belőlem.
- De kis telhetetlen vagy ma. – fordultam meg tengelyem körül, hogy a szemébe nézhessek, majd tarkójára simítva kezeimet magamhoz húztam. Gyengéd csókot lehelve ajkaira húztam hozzám még közelebb, s kezemet levezetve oldalán férfiasságához nyúltam. Azonnal belenyögött ajkaimba, s egyik lábamért nyúlva derekára húzta azt.
- Te is hallod? – suttogtam, ahogy egy halk dallam ütötte meg füleimet.
- Hmmm? – lehelte a fiú, majd újra ajkaim után kapott, de elhajoltam tőle.
- Ne, várj. – motyogtam, majd lenyomva a csapot elzártam a vizet így megszűnt a zavaró csobogás. Most már tisztábban szűrődött be kintről a dallam, mire Yonguk is kieszmélt a kábulatból.
- Ez nem…. – pillantottam a fiúra rémülten, mire ő azonnal kapcsolat.
- A picsába ez a telefonom. – ugrott ki a zuhany alól és felrántva az ajtót már a másik szobában volt.
- Haló? – hallottam hangját, ahogy felvette a telefont. Nem tétlenkedve én is kimásztam a zuhany alól, majd magam köré csavarva egy törülközőt utána mentem.  – Ezt nem hiszem el. – túrt bele idegesen a hajába a fiú, majd az ágyra dobta a telefont.
- Mivan? – pislogtam értetlenül.     
- Hyerin épp visszafelé jön. – szűrte a fogai között, majd lekapva rólam a törülközőmet ő is megtörölte magát és gyors öltözésbe kezdett. – Ezt gyors vedd fel. Mindjárt ideér szóval már nincs idő nagy öltözködésre. – hadarta miközben kezembe dobta a fehérneműimet és az egyik pólóját, a ruháimat pedig az ágy alá rugdosta. Gyorsan felöltöztem, majd a hajamat összefogva az ágyra ültem.
- Ha idejön, mit mondunk neki? Nincs időm hazaszaladni? – idegeskedtem.
- Majd én kitalálok valamit. – hadarta Yongguk, majd az ajtó felé kapta tekintetét, amin azonnal dörömbölés hallatszott. – És ahogy nézem nincs időd hazaszaladni…
- Ez Hyerin? – suttogtam kikerekedett szemekkel.
- Igen. – sóhajtott fel a fiú, majd az ajtóhoz lépett és lassan kinyitotta azt. Elképzelni sem tudtam, hogy ebből a szituációból hogy fogjuk kimagyarázni magunkat. Amint rényire nyílt az ajtó Hyerin idegesen lökte be azt, majd Yonggukot kikerülve azonnal hozzám trappolt.
- Te mégis mit képzelsz magadról? – üvöltözött. Fekete szemei szinte vörösen izzottak a méregtől.
- Nem csináltam semmit. – próbáltam védeni magam, de a félelem kezdett úrrá lenni rajtam. 
- Hyerin mi az isten bajod van? – morgott Yongguk, majd bevágta az ajtót.
- Mit csinálok ti itt kettesben? – vont kérdőre minket.
- Neked ahhoz mégis mi közöd? – vonta fel Yongguk a szemöldökét.
- Annyira tudtam! – nevetett fel a lány. – Szóval tényleg van köztetek valami.
- Nincs! – vágtam rá azonnal.
- Akkor ezt, hogy magyarázod? – nézett végig rajtam.
- Fájt a feje és átjött gyógyszerért. – szólalt meg Yongguk a háttérben.
- Egy pólóban? És pont hozzád jön át gyógyszerért? Ne röhögtess. – sziszegte a lány.
- Pont nem érdekel, hogy mibe van. Ha a pólója nélkül jött volna, az se nagyon érdekelne és mivel csak én voltam a táborban rajta kívül így nem volt sok választása. – mosolyodott el Yongguk. Hyerin percekig nézett a fiú szemeibe, majd felmordult.
- Ha jót akarsz magadnak McCart, távol maradsz Yongguktól vagy tönkreteszlek. – sziszegte, majd kiviharzott a faházból. Ledöbbenve ültem az ágyon, majd lehajtottam a fejem és a kezeimet kezdtem bámulni. Nem tudom mire képes ez a lány, de van egy olyan érzésen, hogy igaza van. Ha jót akarok magamnak, akkor nem akadályozom semmiben. Amióta betette a lábát az életembe azóta csak a baj van vele. Eddig sem volt nyugodt életem, de ő csak még jobban megnehezíti ezt.  De Yonggukról akkor sem mondok le miatta.
- Min gondolkozol ennyire? – fogta meg a kezem a fiú. Észre sem vettem, hogy mikor ült le mellém.
- Semmin… - motyogtam halkan.
- Nicole ne aggódj miatta… - sóhajtott fel Yongguk, majd magához húzott.
- Ne…. – hajoltam el tőle. – Mi van ha visszajön…. – motyogtam.
- Nem érdekel. – szólalt meg és ismét magához vont. – Nem érdekel Hyerin. Azt csinál, amit akar. Nem tud neked ártani.
- És ha mégis? – pillantottam fel rá.
- Bízz bennem. – simított végig az arcomon. Tekintete az enyémet kereste, majd homlokomhoz hajolva egy hosszú puszit lehet a bőrömre. – Nem hagyom, hogy bármit is tegyen veled. – ölelt magához a fiú, majd ringatni kezdett minket. Lassan lenyugodtam ölelésében, majd nagyot sóhajtva fontam köré karjaimat. Hyerin nem választhat szét minket …

4 megjegyzés:

  1. ez eddig naaaaagyon tetszik :D alig várom a folytatást :3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon örülünk, hogy tetszik. :3
      Ma lesz új rész. Reméljük, hogy az is tetszeni fog. :D

      Törlés
  2. Sajnalom Nicolet, szornyu lehet, hogy Yongguknak fontosabb a Kaival valo viaskodas mint az, hogy felvalalja a kapcsolatukat. Hyerin meg egy ... nem tudom miert jo az ha raakaszkodik Yonggukra es megkeseriti masok eletet. Imadom ezt a ficid de mar nagyon hianyolom Kait. Poen lenne ha megjelenne a taborban. Varom a folyatatast.^^

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy tetszik a fici. *--* Annyit elárulok, hogy nemsokára lesz Kai (bőven ;) )

      Törlés