9. rész

Még mindig Zelo szavain őrlődtem, mikor már a saját szobámban pihenő ágyat céloztam meg. Nem bajlódtam sokat az átöltözéssel és sminklemosással. Tíz perc sem telt el, és már a paplan alatt bujkáltam plüssmacimat szorongatva. Már épp pilláim nehezedtek egymásra, mikor a telefonom képernyője felvillant és pár pittyogást hallatott, jelezve hogy SMS-t kaptam.
- A francba! Mégis ki lehet az? - dünnyögtem mérgesen. A kijelzőre tévedt a szemem és minden haragom elszállt, hiszen a ma megismert fiútól kaptam üzenetet, amiben ez állt;

"Szia Nicole!
Csak egy próba SMS-t küldtem. Remélem nem baj! Csak szeretnék jó éjszakát kívánni. Aludd ki magad, hogy holnap és mindig is ilyen szép legyél mint ma! Álmodj szépeket.
Üdv, Jongin"

A kijelzőhöz érintettem az ujjam, ezzel egy időben szemfedőim teljesen elnehezedtek, majd ezt követően lecsukódtak. Elaludtam.

Az ébresztőórán hangos csilingelése ébresztett. Szemeim kipattantak, fejemet megemeltem így láthattam az összegyűrt takarómat, a macimat az ágy végében, a kitakart lábaimat, és a telefont a kezemben. Hirtelen nem jutott eszembe, hogy került hozzám a telefon, ezt furcsálltam is. Így hát közelebb hoztam, hogy feloldjam és megnézzem miféle tevékenységeket hajthattam végre álmomban. Szemeim elé tárult Jongin SMS-e, ekkor már minden világossá vált. Ezután Zelonak a szavai is beugrottak. Hát mit ne mondjak, nagyon örülök neki. Tuti ez fog az eszembe járni egész nap. Próbáltam ignorálni a gondolataimat, és nekikezdtem a reggeli készülődésnek. Fogmosás, frissítő reggeli zuhany, öltözködés. Ismét később végeztem a vártnál. Leszaladtam a lépcsőn, és a konyhában tevékenykedő édesanyámhoz siettem, hogy két puszi kíséretében távozzak, megint reggelizés nélkül.
- Majd jövök anya. Szeretlek és szia. - duruzsoltam, s azzal a lendülettel ki is léptem az ajtón, válaszát meg nem várva. Útközben eszembe jutott Jongin és az SMS-e, így hát előkotorásztam telefonomat a zsebemből. Épp akkor vettem észre, hogy pont egy hónapja élek Koreában. Egy hónapja. Most így belegondolva, teljesen megfeledkeztem az angliai életemről. Nem is tartom senkivel a kapcsolatot. Teljesen átorientálódtam ide, és ráhangolódtam az itteni életstílusra. Az osztályból majdnem mindenkivel jóba vagyok. És sohasem gondoltam volna, hogy fiúk lesznek a legjobb barátaim. Méghozzá három fiú, akik teljes mértékben megértenek és a kezeik alá vettek. Yongguknál is tapasztaltam pár változást, de nem tudom, hogy milyen irányban. Mintha lenne köztünk egyfajta feszültséggel fűszerezett szexuális vonzás. Egyszer nagyon bunkó, máskor csábítani akar, majdan érdeklődik irántam. Nem tudom, hogy mi ez vagy mit akar. De jobb, mint ahogy kezdődött. És nem szeretnék a jövőben semmiféle szexuális aktust kialakítani vele. Gondolkodásom ismét megint odavezetett, hogy az iskola kapui előtt álltam, amik arra vártak, hogy kinyissam őket. Beléptem az épületbe és a tanterem felé vettem az irányt, hiszem már csak két perc volt csengetésig.
- Jajjj, de édes a karkötőd! - szólt oda Hyosung mikor megemeltem a kezem, hogy lenyomjam a kilincset.
- De aranyos vagy! Köszönöm szépen. - mosolyogtam rá, mielőtt bementem a terembe. Zelo mellé loholtam, hogy felkészüljek az órára és hogy kipakoljak.
- Szia hugi! Már vártalak ám. - egy széles vigyort villantott rám, ami engem is megmosolyogtatott. - Segíthetek? - nyújtotta a kezét, hogy adjam át neki a könyveimet.
- Igen, az jó lenne. - hárítottam rá a feladat nagy részét, így hát volt időm előkapni ismét a telefonomat, hogy választ írjak Jonginnak, immáron második próbálkozásra, mikorra megszólalt a csengő. Remek. Nagyon úgy látszik, hogy Isten nem akarja, hogy megírjam ezt az SMS-t ennek a fiúnak. Zsebemre tettem a telefont csalódottan, és vártam, hogy elteljen ez az óra, hogy végre szünetben meg tudjam írni Jonginnak az üzenetet. Mikor kicsengettek, hatalmas léptekkel haladtam a folyosóra. Kezemben a telefon, a képernyőjén pedig már megnyitva virított az SMS. Nagy sietségemben nekiütköztem az egyik padnak, és egy hatalmas koppanással jelezte a telefonom, hogy a földön landolt. Mikor hajoltam volna le érte, egy ismerős alak megelőzött és a telefonom után kapott, majd azzal az ütemmel fel is egyenesedett hozzám.
- Milyen ügyetlen ez a McCart. - mosolygott rajtam Yongguk, kezében a telefonommal. - Tessék. - még egyszer a kijelzőre pillantott, majd átadta a kezembe a készüléket.
- Köszi. - gyorsan megköszöntem, majd a folyosóra futottam. Még ki sem értem az ajtón, de már egy erős kéz ragadta meg a karomat, majd könyörtelenül ráncigálni kezdett a folyosó végére.
- Hééééé, Bang Yongguk, ez fáj! - kezdtem el ficánkolni szorításában. - Hova viszel? Eressz el! - próbáltam kiszabadítani karomat kezei közül, de mindhiába.
- Maradj már csöndbe! - még rántott rajtam egy kettőt, majd egy olyan helyre érve ahol senki sem lát minket, falhoz taszított és elém tornyosult. Orrunk szinte összeért. - Nicole, nem szabad vele beszélned! Érthető vagyok? - jelentette ki meglepő határozottsággal.
- Kivel? Micsoda? Mi a bajod? - értetlenkedtem.
- Vele. Jonginnal. Azzal az áruló, senkiházi szarcsimbókkal. - szúrt oda kicsit durvábban.
- Jesszusom, állj már le! Mit akarsz? Neked mégis mi közöd van ehhez? Hagyjál engem békén. - löktem arrébb, de azzal a lendülettel vissza is húzott.
- Nicole McCart, nem viccelek. Nem találkozhatsz vele! Nem engedem. - csaknem kiabált.
- Mi a frász? Még tőled kell hogy engedélyt kérjek? Mit képzelsz magadról? Azt hiszed, hogy egy olcsó játék vagyok, akit megdughatsz, kedveskedhetsz vele, aztán félredobod, majd hirtelen az irányításod alá vonhatsz? - ordítottam torkom szakadtából. Engedtem, hogy minden érzelmem távozzon belőlem.
- Egy naiv idióta vagy! Tudod? Egy naiv, hülye lány! Nem akarom, hogy bajod essen, hogy ez az áruló átverjen téged! Vigyázni akarok rád, vigyáznom kell rád. Úgy érzem, hogy nem hagyhatlak magadra. Segíteni akarok, mert ez a senkiházi csak ki akar használni. De menj, legyél buta! Szard le azzal a naiv kis hülye eszeddel, hogy mit mondok! Felejts el mindent! Menj és engedd, hogy tönkre tegyen. Takarodj! - üvöltött rám sokkal hangosabban és parancsolóbban, mint az előbb. Könnyeim hullani kezdtek, és amint elengedett, a női mosdó felé vettem az irányt. Hogy azonnal válaszolni tudjak Jonginnak. Már nem is inkább érdeklődésből, hanem bosszúból.