- Miért pont Yongguk? Annyi másik ember van az osztályomban és pont nekem kell ezt az idiótát elviselnem… - suttogtam miközben lábaimat szaporán pakoltam egymás elé, hogy a lehető leghamarabb odaérjek célomhoz így biztosítva azt, hogy minél hamarabb eljöhessek onnan. Már három hete ment ez a civakodás minden biosz órán. Sosem volt hajlandó azt csinálni, amit mondtam neki, ment a saját feje után. Én meg már azért sem hallgattam rá, nehogy azt higgye, hogy befolyásolható vagyok. Természetesen az eddigi órán leosztályozott dolgozataink ennek következtében elég egyhangúra sikeredtek… ha miatta megbukok bioszból, esküszöm megfojtom. Egy utolsó esély gyanánt, hogy az eddigi jegeinket felülírva, kaphassunk egy témazáró értékű jegyet, egy az egész témát összefoglaló házi dolgozatot kellett írnunk. Közösen. Természetesen ő nem hajlandó a hétvégéjét arra áldozni, hogy átjöjjön hozzám, így marad az a megoldás, hogy nekem kell hozzá mennem. – A jegyért bármit. – suttogtam miközben hosszasan rányomtam a kerítés kapuján elhelyezett csengőre. Már második napja töltöm itt a délutánom nagy részét, ami cseppet sem egyezik az eredeti terveimmel miszerint vásárolni megyek. De nem baj, ma befejezzük a megkezdett munkát és utána mehetek, amerre csak akarok.
- McCart. Késtél. – nyitotta ki a ház bejárati ajtaját Yongguk, majd meglendítette a kezét és kidobta a kerítésen kívülre a kapu kulcsát. – Remélem tudod, hogy hogy kell kinyitni egy ajtót. Nem sok kedvem van elmenni addig. – mondta majd keresztbe fonta karjait a mellkasa előtt és nekidőlt az ajtónak. Idegesen kaptam fel a kulcsot a földről és egy gyors mozdulattal kinyitottam a kaput. Már pontosan tudtam az utat a szobája felé így mikor elhaladtam előtte hozzávágtam a kulcsot és egyenesen a szobája felé vettem az irányt. Fújtatva dobtam le a kabátom az ágyra majd azonnal kipakoltam az eddig összeállított anyagot és az íróasztalhoz ültem majd nekikezdtem a dolgozat befejezéséhez. Pár perc múlva arra lettem figyelmes, hogy meleg levegő csiklandozza a nyakamat. Lassan pillantottam hátra, mire tekintetem egy mögöttem ácsorgó Yonggukkal találkozott össze.
- Na, látom haladunk. – mondta elégedettem majd elvette előlem a papírokat és az ágyára feküdve elolvasta őket. – Még írhatnál hozzá egy pár dolgot és akkor már kész is vagyunk. – dobta le maga mellé a papírokat majd a telefonjáért nyúlt.
- Eddig is én írtam szinte mindent, értékelném, ha most már te is csinálnál valamit. – mondtam kissé felháborodva. Lassan emelte rám tekintetét a telefonjáról miközben ajkait félmosolyra húzta.
- Legyél jó kislány és ne beszélj vissza. Inkább csináld, amit mondtam. –mélyen a szemeimbe nézett, tekintete parancsoló volt azonban én sem akartam megadni magam. Álltam szúrós pillantását mire lassan felállt az ágyról és a papírokat megfogva hozzám sétált. Előttem lehajolt, hogy szemünk egy vonalba kerüljön miközben visszatette a lapokat az asztalra. Pillantása szemeimről ajkaimra vándorolt. Egyik kezével belekapaszkodott a szék oldalába majd teljesen maga felé fordította azt így én is szembe kerültem vele. Tekintete még egy darabig elidőzött rajtam majd felegyenesedett és telefonját a füléhez emelve elfordult. – Csináld, amit mondtam, fel kell hívnom valakit. Kint leszek a kertben, ha esetleg keresnél, de remélem erre nem kerül sor. – mondta majd elment. Idegesen ráztam meg a fejem, hogy észhez térjek a kábulatból. Nem hagyhatom, hogy így manipuláljon… Idegesen pakoltam össze a cuccaimat, majd felkaptam a kabátom és a bejárat felé trappoltam.
- Hová, hová? –hallottam meg egy mély, dörmögő hangot a hátam mögül. Nem fordultam meg, rezzenéstelenül próbáltam kinyitni az ajtót, de az be volt zárva. Megéreztem derekamon egyik kezét, amivel egy mozdulattal maga felé fordított, másikkal pedig fejem mellett az ajtónak támaszkodott. – Kérdeztem valamit… - billentette oldalra fejét, forró leheletét az ajkaimon éreztem.
- Haza. – suttogtam bátortalanul miközben a földet bámultam. Derekamon nyugvó kezét az arcomra helyezte, majd körkörösen simogatni kezdte kipirult bőröm.
- Kész a dolgozat? – búgta miközben közelebb hajolt hozzám. Telt ajkaival végigsimított a nyakamon, majd lágyan beleharapott érzékeny bőrömbe. Kezeimet mellkasára téve próbáltam eltolni magamtól, de nem fektettem túl sok energiát a dologba. Bármennyire is utáltam Yonggukot, elmondhatatlanul vonzódtam hozzá. Határozottan közelebb lépett hozzám, így teljesen megszüntetve a köztünk lévő távolságot, miközben egy mozdulattal levette rólam a kabátomat. Erősen megszívta bőrömet, minek következtében egy apró sóhaj hagyta el ajkaimat. Éreztem, ahogy elmosolyodott majd kisebb cuppogások kíséretében felvezette ajkait a számig. Ahogy ajkaink összeértek, máris megéreztem nyelvét a számban, amint az enyém után kutatott. Hevesen viszonoztam csókját, karjaimat a nyaka köré fonva húztam még közelebb magamhoz. Erősen fenekembe markolt majd kezeit combomon lejjebb csúsztatva felemelt a földről. Lábaimat átkulcsoltam a dereka körül, miközben ő visszasétált velem a szobájába. Amint beértünk az ajtón letett és nekinyomott az ajtónak, ami ennek hatására becsukódott. Azonnal pólóm alá csúsztatta kezeit és pár másodperc alatt megszabadított a ruhadarabtól. Sóvárgó tekintettel méregette dekoltázsom miközben saját nadrágjának gombjaival bajlódott. Mikor sikerült kigombolnia nadrágját azonnal kibújt belőle és ugyanezzel a lendülettel megragadta rövidnadrágom szárát és lerántotta rólam. Megszeppenve álltam előtte, miközben levette pólóját majd újra ajkaimra tapadt. Elhúzott az ajtótól és az ágyra fektetett. Szétnyitotta lábaimat majd letérdelt közöttük és végigsimított nyakamról egészen a hasamig. Egyik kezével megemelte csípőmet, a másikat pedig beakasztotta fehérneműm pántjába, így azt is gond nélkül levette rólam. Lehajolt és puha ajkaival kezdte el kényeztetni nyakamat ameddig megkereste melltartóm kapcsát. A vártnál sokkal gyorsabban szabadított meg az utolsó ruhadarabtól is, gondolom nem most csinálta először. Megragadta csuklóm majd alsónadrágja korcához vezetve kezemet késztetett arra, hogy kövessem példáját. Nem sokáig gondolkoztam a dolgon, azonnal lecsúsztattam oldalán a zavaró ruhadarabot, ami láthatóan imponált Yongguknak. Kezét végigvezetve testemen simogatott egy darabig, majd simogató ujjai megálltak nőiességemnél, s kör-körös mozdulatokat írt le szeméremdombomra. Ennek hatására lecsukódtak pilláim és számat kezdtem harapdálni. Rózsaszín köd borította be elmémet, miközben kéjesen kényeztetett odalent. Sóhajaim megsokszorozódtak és csípőm mozgásnak indult. Yongguk valóban olyan mint a drog, vagy akár egy erős alkohol. Ha megízlelem, akkor a hatalmába kerít, megbódít, elveszi az épp eszmémet.
- Elmondhatatlanul szexi vagy. – mondta halkan majd minden figyelmeztetés nélkül vezette belém két ujját. A hirtelen jött érzéstől azonnal vállaiba karmoltam, ami egy kicsit sem érdekelte. Azonnal elkezdte mozgatni bennem ujjait, amelyekkel egyre gyorsabb tempót diktált. Egy idő után már nem tudtam visszafojtani feltörő nyögéseimet, egyre mélyebbre vájtam körmeimet a hátába, amire felszisszent. Kihúzódott belőlem, majd lenyalogatta csillogó ujjait. Kezeivel fejem mellett megtámaszkodva gyűrt teljesen maga alá, majd belém hatolt. Nem hagyott időt arra, hogy megszokjam az új helyzetet, azonnal gyors tempót diktált, de kicsit sem bántam. Azonnal átkulcsoltam derekán a lábaimat, és oldalába markoltam.
- Ahh. - dobtam hátra a fejem, nyakamat felfedve. Így egyből nedves csókokkal, harapásokkal lepte el a nyakamat, ami még csak dobott a helyzeten.
- Ugh. - eresztett el egy férfias dörmögést. - Lovagolj meg, McCart. - nyalt végig gyengéden az államon. Teljesen kihozta belőlem a vadmacskát. Tiltakozás nélkül átfordultam vele, meg nem szakítva összekapcsolódásunkat. Egyből kényelmesebbek találtam a pozíciót, és izgatóbbnak is, tehát én domináltam. Belassítottam és körbe-körbe ringattam a csípőmet Yongguk felett, olykor-olykor erősebben ráültem.
- N-ne kínozz! - markolt csípőmbe.
- És miért ne? - karmoltam végig mellkasán.
- Mert vadállat leszek. - nyögte erőtlenül.
- Ugyan már, Yongguk. - löktem meg erősebben a csípőmet, érzékeny pontomat eltalálva. Ennek hatására fölsikkantottam.
- Csak nem megvan a G pontod? - kúszott kaján mosoly ajkaira, majd fölült, így testünk csaknem egybeolvadt. - Hol is volt? - suttogott nyakamnál. - Csak nem itt? - lökött egyet pont arra a belső pontomra.
- Ahhhhhhhh. - dobtam hátra fejem ismét, és combjaira markoltam, hogy meg tudjam támasztani magam. Karjaimat nyaka köré tekerve még közelebb vont magához, majd ezután kezeit csípőmre rögzítette.
- Mozogj, kislány! - harapott alsó ajkamra. Erőt véve magamon örült gyorsasággal kezdtem el mozogni, erre még Yongguk rá is segített csípőjével és kezeivel. Egyre gyorsabban és mélyebbre hatolt bennem ékessége ezzel egyenesen a csúcs felé hajtva mindkettőnket. Nyögéseink és sóhajaink szaporábbak lettek. Gyomrom összefacsaródott, és testem remegni kezdett. Hüvelyem Yongguk férfiassága körül rohamosan lüktetni kezdett.
- Jesszusom, aaaarrggghhhhhh. - markoltam tincseibe és egy őrült nagyot nyögtem.
-Auuuuughhhhhhhh, baszki. - így azonnal utánam Yongguk.
Légzésünk kezdett lassulni, míg egymásban pihentünk. Kezdtem kijózanodni a kettőnk között kialakult forró ködből, de ekkor már késő volt. Tanulótársam mellé borulva elszenderedtem...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése